Régóta ki lett már nőve ez a blog. Elköltöztem immáron Kaleidos-ra.
Újabb próba-blog lészen.  Viszontolvasásra :)

• Menekse |

- És mondja, mit lát? - kérdezte egy reszketeg hang a félhomályból, mire a kristálygömb felizzott, kékes fénye megvilágította a szobában ülő két alakot.
- Homokot… rengeteg homokot… - suttogta fennakadt szemekkel a jósnő.
- És még?
- A homok után csúszkáló, nyááákos férgeket és… pókokat… lassan befonnak a póóókok…
- Micsoda?
- Ahogy mondom: pókok! De ne féljen kedveském, ez még nem minden, mert… - ekkor a fény kialudt és a spiritiszta markát fürgén kliense elé tolta. Amint további érméket érzett benne, azonmód felvillantak az üveggömbbe gyömöszölt karácsonyfaégők.
- VÍÍÍZ… mindent elborít a víz… az eget és a földet is!
- Csak nem... elérkezett a világ vége, és kiszáradaföldazemberekmeghalnak beszövikőketapókokaztánelcsámcsogják akukacokvégüleljönegyújabbözönvízés… - az ügyfél szemei immár kistányérnyiak voltak a rémülettől, homlokán veríték gyöngyöződött, mire a jósnő egyszerűen felhagyott a transszal, és barátságosan megpaskolgatta reszkető áldozata kezét.
- Ne aggódjon kedveském, csak evezni megy nyár végén. Esőkabátot pakoljon, mert szüksége lesz rá! Ha pedig erdő mellett alszanak, estére csukja be a sátor ajtaját, máskülönben fél éjszaka dobálhatja ki a pókokat, meztelen csigákat!

• Menekse |

Elkészült dobozaim közül az első!
Hamarosan lelakkozom, áruba bocsátom, ha minden igaz. Könnyen lehet, hogy a kutyának se kell majd, de egy próbát azért megér tán-talán.

• Menekse |

Pár napja láttam a következő feliratot egy nagyobbacska épület oldalán: EGÉSZSÉGHÁZ
Ki is találtam üstöllést, hogy én milyen intézményfélékkel töltenék meg egy ilyet... feltétlenül lenne benne például egy hangulatos kis kocsma, egy pipafüstös kávé-/teázó, dohánybolt minőségi meggyes dohánnyal, könyveknek is kellene egy nagyobbacska szegmens, meg aztán marcipánbolt, csokoládés pavilon, felnőttekre méretezett játszótér sok hintával, vattacukros birodalom, néhány jól elhelyezett süppedős fotel, valamint kényelmetes kerevet, és ...

Van még hely, tegye hozzá mindenki a magáét. :)

• Menekse |

Ma lett vége a nyárnak. Fáradtan gunnyad a sarokba pottyantott hálózsák, tegnapi szendvics virágzik a táska mélyén, és még tele van homokkal az összes cipőm.
Nem érem föl ésszel, hogy most már tényleg egydül vagyok... és ülök a gépnél, és írok valamit az elmúlt két hétről, de közben még jó egy hónapnyi beszámolóval lógok korábbról... miközben azt sem tudom igazából kinek írom ezt itt mind. Ki a búbánatnak van arra masszív igénye, hogy azon a deszkarésen keresztül nézze a világot, amit én hasogattam??

Egyre csak halogatom a tollas bált, mert képtelennek tűnik a gondolat, hogy egyedül aludjak. Azt hiszem, huszonéves fejjel kénytelen leszek újra kegyeimbe fogadni egy plüssállatot...

• Menekse |

Csak egy torony, pedig távolról azt hinné az ember, fák takarják el a többi részét.
Ajtó gyanánt rács és függöny, no meg némi átlátszó műanyag lemez szivacsdarabokkal megerősítve itt-ott. A gazban hevenyészett létra fekszik egy rongycsomóvá ázott pulóver ölelésében, a szomszédos kőtábla tetején úszadékfából faragott arc.
Nincs bezárva a rendhagyó kis szentély.  Épp csak egy színes tégladarab van úgy elhelyezve, hogy látszódjék, a küszöbön, ha valaki kinyitná a rácsot. Belül csupa festmény: előző pápánk néz vissza sárgás olajarccal tapétacsík-keretéből, középütt falra mázolt, lapos megváltó tárja tömzsi karjait, amott egy szent meresztgeti dermedt szemeit, talán a Boldogságos az...
Szemmagasságban ákom-bákom, márványhatásúnak szánt tábla hírdeti, hogy az épület műemlék kilencven óta, és hogy egy amatőr művész gondozza.
Műanyag virág a sokrétegű linóleumpadlón egy félbenyesett vizes üvegben, és lim-lom szőnyegek hevernek precíz rendben. Felettünk ugyancsak sokréteg plasztikot tart mennyezet gyanánt néhány összebarkácsolt léc.
Az alakok tágra fagyott szeme, merevsége, lapossága és tésztaszerű sápadtsága végleg elriasztott.
Egyszer volt, hol nem volt a hajdani Aranyospuszta utolsó darabkája... egyszer volt. Soha többet.

A környékről

• Menekse |

Nyolcas helyett már-már harminchatos van a kerekében, kormánya pedig ferde, akár egy irodalmi csúzli.
Őkelme a  Zöld Hurrikán! Egy kivénhedt, sokat megélt kétkerekű.
Már a fék sem a legjobb rajta: ha az utca végén meg akarok állni, érdemes az utolsó hat háztól gurulóra fogni a dolgot. Múltkorában volt vele egy elsőkerekes durrdefektem. El is vitte a mellső gumitalpakat. Azóta a fémcsonkkal fékezem, ha muszáj - mivel a hátsók sose működtek igazán.
Belekapaszkodik a szél  szoknyába-hajba, zörög a csálé sárhányó, metronómosan kattog a fék, és suhanunk!

A biciklim és én vagyunk
Az utolsó hősei a világnak.
Megyünk át rajta,
Mint akiket valahol várnak.
 

• Menekse |

- Ne haragudjon, maga itt jól elüldögél, de a sorban gyerekek is vannak, őket nem lehetne beengedni?? - fiatal anyuka próbál kontaktust teremteni a rács túloldalán hűsölő szekrényded alkalmazottal.
Szinte serceg, ahogy harminc-negyven ember sül a napon, kivétel nélkül strandra ácsingózva. Nagyjából húsz percenként engednek be újabb csoportot (úgy 10-15 főt).
- ... csak itt pihenget, aztán ha úgy tartja kedve, beenged pár embert!  Még hogy jégkockák... csapná meg a guta! - majd hozzáteszi: - Helyettünk is!
A pallón leérve sem gyarapszik a szimpátia: színes karszalagot kapunk, pirosat. Nem kell sokáig gondolkozni, miért:
- LILA KARSZALAGOS VENDÉGEINKET KÉRJÜK, HAGYJÁK EL A STRAND TERÜLETÉT! LILA KARSZALAGOS VENDÉGEINKET KÉRJÜK...
Hogy húzzanak a bélbe. Köszönjük!
Öltöző a szekrényded úriember mellett volt, az illemhely még annál is távolabb, valahol a rakparton. Utóbbit kevesek vannak olyan fifikásak, hogy megtalálják  (vagy csak kevesen bajlódnak vele...?) - A víz klórtartalmából ítélve a gondos szervezők ezt is számításba vették.
Apropó, víz... fantasztikusan hideg! Ez vitathatatlan. - Kicsit lehangoló ugyan, hogy váll vállat ér.
Tudniillik két medence várja a tikkadt látogatót. Egy nyakigérős a nagyoknak (150 cm), és egy pancsoló a kicsiknek (50cm). A mélység tán még rendben is lenne, de a "medence" titulus cseppet nagyzolónak hat.

Mi a magunk részéről hoztunk két üveget, azzal ki is ültünk a büfé feletti teraszra. Az olcsó sör, a sajtos tallér, és a nagyszerű kilátás remek alapja volt egy jóízű beszélgetésnek.
Meg is vitattuk, hogy az Uszály Strand, egy pazar ötlet... ! - bárhol máshol a világon. Mert ugye a kivitelezésben itt is rendre megmutatkozott Abszurdisztán a maga bájos bornírtságával...

• Menekse | Címkék: abszurdisztán, kacsaúsztató, uszály strand

Kedden lett 21 éves!
Ezt a mesebeli kort éljük Kedvessel immáron mindketten. Még hétfőn utaztam fel hozzá.
Végigjártuk a régnemlátott barátokat, megnéztünk pár filmet, kiruccantunk Szabadszállás mellé az ország lovas féltekének legotthonosabb tanyájára, megmártóztunk az ötödik kerület strandnak keresztelt "levében", és jóleső beszélgetések mellett gyarapítottuk Laci sörösüveg gyűjteményét - a betétdíjakból lassan megalapozhatunk egy takaros családi házat. Ollé. :)
Több időm volt arra is, hogy öcsikéivel szót-vigyort váltsak.
Idősebbik öcskös idén érettségizett, magas, rengeteg göndör fürt gazdája, mély orgánumú, az átlaghoz mérten inkább kevés szavú, barátságos alak. Gitározik, dobol - bátyjához hasonlóan nincs híján a sajátos humornak. Régebb óta ismerem őt is, de ha jól belegondolok, most először beszéltünk. Kicsit tartottam attól, hogy nehezen boldogulunk majd a társalgással, de üstöllést az elején kellemesen meglepődtem: cseppet sem veszi zokon a jelenlétemet, tán még szívesen is vált velem szót. :)
Kisebbik öcsike most lesz hetedikes. Egyszerűen arc. Ismeri a Pokoli szomszédok c. játékklasszist, és kilónyi almát képes eltüntetni naponta. Végigheherésztük vele a Csillagport! :D

Meg aztán így, hogy Kedves immáron jogosítvánnyal bír, többször autóval közlekedtünk. Ettől valamiképp az az érzésünk támadt, hogy most az egyszer tán-talán mégsem vagyunk annyira világ csavargói. Kicsit egzisztencia-íze volt annak, hogy nem függtünk. Szabadon mehettünk együtt oda és akkor, amikor-ahová gondoltuk...
Senki sem vont kétségbe minket.

• Menekse |

Három turnus egymás után soknak tűnik, de úgy vége lett, mint egy zacskó gumicukornak.
Az alsósok haláliak voltak, mint általában, bár idén nem az oviból kinőtt korosztályt kaptuk meg babusgatni, hanem a némileg idősebbeket. Váltáskor részem volt egy alapos beszélgetésben is Gábor társaságában: gumicukor, bor, hitbéli kérdések.
Felsősöknél elkezdtek gyűlni az ismerős arcok. Egyre több csopvez jött, ami ugyancsak emelt a dolgok hangulatán. Turnus végén a vártnál előbb érkezett meg kedvesem. Jajj, nagyon örültem neki, hogy két nappal több időnk lesz hozzászokni egymás jelenlétéhez!
Egy kisebb napszúrással kezdte, aztán másnap belázasodott. Napszúrás, mandulák, bölcsességfog - sok kicsi sokra ment. Atya csúnyán elküldte haza. Fájt a hangnem, amivel kettőnket illetett. Bele-beleroppantam, hogy megint csak perceink vannak, és nem tudok segíteni rajta. Megveszekedett tehetetlenség volt: bonsai-világvége.
Ugyanakkor megtapasztaltam a barátok jelenlétét. Csoda egy dolog volt, ahogy a segítségünkre siettek! :)
Aztán magányos teázások sora a középiskolások turnusa alatt, önelNEMhagyás gyakorlása, amúgy teletabisan kiosztott nagyölelések öcskössel, hajmosás egy hosszú sörényű sorstárssal, véradás etc. Olykor az ihlet is megcsapott valamelyest a béka alfele alatt, köszönet érte.
Befejezésül hazaindulás előtti utolsó percekben stílszerűen fenékencsípett egy darázs - még csak le sem kellett ülnöm hozzá.

Öcsikémmel  XD

• Menekse |

És igen... két hét vadregényes nomádkodás után újra itthon!
Ért hideg is, meleg is. Amint a család apraja-nagyja elmegy lagziba, írok bővebb beszámolót.

• Menekse |

A gödör alja sosem tartozott a kedvenc helyeim közé.
Ülök itt egy  nagyon bő pulcsiban, ami ahhoz a valakihez tartozik, aki rossz napokon a menedéket jelenti, szebbeken a játszótársat. Olykor bor mellett a jóbarátot, sör mellett a szerelmest... és még annyi mindent, hogy szavam sincs elég ahhoz, hogy kellően kifejezhessem.
Olyan ez a pulcsi, mint egy nálam hagyott ölelés arra az esetre, ha nem csak kívülről fáznék, hanem belülről is.

• Menekse |

Egy hete, hogy egyik nagyon kedves barátomat pappá szentelték Kaposváron.
Több szempontból is nagyszerű hétvége volt: hangulatos esti borozások a német nyelvű vacsorák után, Kedvesemmel séták a városban, überfinom nagymamás sütik, könyvvelakézbenelalvós szieszták, fel-felbukkanó ismerősök, könnyekig megérintő újmise, etc.
Az előző napok lélekdarálója után ez nagyon jól jött. Pénteken még úgy ültem a vonaton, mint egy levetett zokni, mint egy ufókáltalkiszipkázottéselaggotttraktoros… hétfőre pedig visszaköltözött belém az élet, mondhatni sziporkák ugrándoztak a fejem búbjáról, ujjaim végéről.
Ami illeti, mindez Gábor és Laci érdeme - a kedvenc papé és a szívem közepét jelentő férfiemberé. A velük való beszélgetések, séták, pihenések az alatt a négy nap alatt meggyógyítottak. És most azon küzdök, hogy nehogy megint visszatérjek holmi élőhalotti állapotokhoz.
Nehéz, mert hajlanék rá. A családon kívül mindenki, aki fontos sok-sok kilóméterre van tőlem. Így igazán nem nehéz belemerülni a magányba.
A fészekmeleg most inkább fojtogat, mint óv: repülnék én, de azt mondják, nincs szárnyam. Sokszor el is hiszem nekik, annyit hajtogatják. Egy hozzám hasonlóan szállni vágyó mondja csak esténként, hogy engem nézve, látja a szárnyakat, ne féljek…
Órákba hajló percek, amíg tényleg hiszem a repülést, aztán megint sötét és nyirkos lesz.
Hülye dolog ez.
Festeni, írni, hatni mind csak azért, hogy lássam, járható-e a levegő.
Mert annak kell lennie!

• Menekse |

Az élet bizonyos dolgai cseppet sem olyan szörnyűek, ha belegondolunk, milyen lenne mondjuk élve eltemetődni.
Innen aztán már nem is kellene, hogy olyan borzasztó legyen az a sok kis dolog, ami apránként újra és újra összeroppantja bennünk a lelket. Ugyan. Az a pár cseppnyi dolog, ami alatt képletesen szólva újra és újra eltűnünk...
    - Élve elhantolnak, még ha így is.

• Menekse |

Kicsit világ vége van ma.
Én meg gondoltam, kikezdem valamelyik feléről a véget.
Ha időm lesz, folytatom a szabadstílusú graffitit. Pár napja kezdtük el szerelmetesemmel dekorálni színeskrétásra a felsői állomás falát.

• Menekse |